GF

Sokszor a lábad előtt hevernek az igazgyöngyök és nem veszed észre. Mérges vagy, morgós, a hőségtől szemedbe csurog az izzadság, valaki meghúzta az autódat, kiabálnak a villamoson, vértől lucskos az aszfalt. Közben pedig gyöngyözik a mező, csillagmilliárd az ég, sárgás-vörös rubin a Mars, a Tejút pedig csak szépen lecsorog a földre, s beterít mindent a tisztító fehérség. És te még mindig nem látod. Még mindig csak a vér, az izzó vörös. De egyszerre csak beleverik az orrod. Nem tudod megkerülni, mert Bandi itt ül veled szemben, eszi a halat, a halászlét, a mannát, aminél mannább nincs sehol a világon. És amikor lenyelte az utolsó falatot és leszopogatta az összes szálkát, akkor belevág a végeláthatatlan monológjába, ilyen formán...

A Galeotto bizonyos mértékig a Janus (Trubadúrvarázs) tükörregénye, de nem csak az. Galeotto Marzio, aki Magyarországon Janus Pannonius barátjaként és a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv megírójaként lett ismert, számos fontos munkát alkotott. Ezek egyike volt az De incognitis vulgo, amiért a velencei inkvizíció börtönbe zárta. A Galeotto egy hitében hol megerősödő zarándoklatot járó, hol elgyengülő racionalista gondolkodó életét mutatja be újszerű módon.

– Nem jó így – mondta a kardos.

– Nem? – kérdezte a fogoly.

– Miért nem jó? – érdeklődött a fényképezős kicsit mérgesen.

– Mert így nem látszom – felelte a kardos. – Nem látják majd, hogy ez egy kivégzés.